Éjszaka nagyon jól aludtam, egy orosz lány volt a hálótársam egy hat ágyas szobaban (a szállás igy csak 1000 ft/éjszaka volt), aki annyira csendesen osont ki reggel, hogy nem is hallottam, hogy elment. 11 felé indultam el a szállásról Didube metroállomáshoz, mert azt mondták hogy itt lehet felszállni a Mcheta felé menő buszra.
Mint kiderűlt Didube egy hatalmas piaccal összekötött marshutka állomás. A krumpli és a hal mellől árulják a Kazbegi, Batumi stb felé az utakat. Ki a saját kocsijával próbal utasokat pecázni, ki a sajat buszával. És van valami hivatalos busztársaság is, akik blokkot is adnak. Az ablakukat nehéz volt megtalálni, de végül sikerült. A taxisok repültek rám mint a legyek, nehez volt őket meggyőzni, hogy ma nem szeretnék Kazbegibe utazni.
Mchetaról azt kell tudni, hogy több mint 3000 éve alapított város a grúzok Mchetában tették hivatalosan a kereszténységet államvallássá, s a VI. századig ez volt az Ibériai királyság központja, de mivel nehezen védhető város volt, ezért a fővárost áttették Tbiliszi területére, azonban Mcheta maradt a Grúz Ortodox Egyház központja.
Mchetaba 1 lariert vitt ki a busz. Ez kb. 30 perces út volt 120 forintért. :-) Amikor beértünk a városba akkor egy szakállas pasi megütögette a vállamat, hogy szálljak le. Gondoltam oké, de gyanús volt hogy csak ő illetve még 3 ember szállt le. Néztem rá bambán hogy biztos itt kellett volna leszállni aztán vadul elkezdett mutogatni, hogy merre menjek. Hát elindultam egy szep utcácskan mire kilyukadtam a Svetitskhoveli katedralisnal. https://en.wikipedia.org/wiki/Sveti....ami az UNESCO vilagorokseg resze.
A bejáratnál volt a szokásos tábla, mit nem szabad és hogyan nem szabad bemenni a templomba. Vicces volt, mert a lányok se nadrágban se szoknyában se rövid nadrágban nem mehettek be a tábla szerint. Rajtam rövid naci volt, igy magam ele kötöttem a hosszú kendőmet, aztán a bejáratnál láttam, hogy adnak is egy ilyen kötényke félét. Bent járkálva pedig rájöttem, hogy nem is veszik ezt annyira szigorúan.
A legenda szerint egy grúz zsidó, Elias elindult Jeruzsálembe, hogy megmentse Krisztust Pilátus törvénykezése elől, de már csak a keresztrefeszítésre érkezett oda. Megváltotta egy római katonától Jézus köpenyét, majd hazatért Mchetába. Szidónia nővérének adta a köpenyt, aki azonban amint megérintette, rögtön meghalt a felindulástól. Mivel a köpenyt nem lehetett levenni róla, azzal együtt temették el. Később a sírján egy cédrus nőtt. Szent Nino azt kérte, hogy vágják ki a fát és építsenek egy hét pillérből álló templomot a helyére. A cédrust azonban nem lehetett kivágni, így Szent Nino imákban kért segítséget. Ezután elhárult minden akadály, a cédrus törzséből oszlop lett, melyből életet adó víz folyt.
Ott jártamkor a templomban éppen keresztelő volt, érdekes, hogy a grúzokat valahogy nem zavarja, hogy hétköznap van. Sajnos Ferenc pápát nem tutam már bevárni Mchetába aki alig 10 nappal később látogatott el a Svetitskhoveli Székesegyházba, ahol csodálatos fogadtatásban volt része.
Egy kis városnézés utan felakartam kapaszkodni a Dzsvari kolostorhoz https://www.wmf.org/project/jvari-m.... Jöttek a taxisok is, hogy visznek, de mutogattam a lábomra , hogy gyalog mennék. Ők meg visszamutogattak, hogy őrült vagyok meg valamelyik elejtette, hogy 30 km. Hát becsapós volt valóban, mert végül engedtem később az egyiknek aki mondta, hogy 15 lariért felvisz, mutogatta, mondta, hogy photo, photo és visszahoz. Erre áment mondtam. (még jó, hogy nem vágtam le az utat, mert később olvastam, hogy a hegyoldal tele van kígyókkal) Út közben persze mutogatta meg mennyi helyre eltudna vinni, de mondtam neki, hogy "just Javri". A kilátás innen egyszerűen gyönyorű volt. 2 folyó találkozása, a hegyek, Metskheta felülről, egyszerűen pazar látvány tárult elém.
Visszafelé menet megállitottam az emberünket egy tehéncsorda mellett, akik legelgettek egy írtáson. Mire visszaértem a taxihoz emberünk egy fél literes palackot nyomott a kezembe, amiben vörös bor volt. Noszogatott, hogy igyak-igyak. Szerintem leakart itatni, hogy könnyen igent mondjak egy újabb uticél felé. A bort megkóstoltam, visszaakartam adni neki, de odaadta ajándékba, úgyhogy volt az útra fél liter jó féle testes vörösborom. Majd esténként elszopogatom:-).
Miután visszaértem még kicsit sétáltam a városkában, aztán megpróbáltam lemenni a folyóhoz. Út közben találkoztam pacikkal és egy csacsival, akinek a hatsó két lába belegabalyodott az őt tartó kötélbe, ezzel szűkitve le holdudvarát. Konok volt, próbáltam neki magmagyarázni, hogy ha nyugton marad akkor kiszabadítom a hátsó két lábát és akkor nagyobb lesz az elérhető legelője. Végül 10 perces szenvedés után hagyta magát és megengedte hogy megfogjam a hátsó lábát, hogy a kötelet leszedjem róla. Végül nem rugott meg, egy szelfivel meghálálta a jócselekedetemet.
Hazafelé jövet elért az eső, s mivel az orrom előtt ment el a marshutka, ezért szövetkeztem 3 grúz fiatalallal akikkel végül taxival jöttünk vissza Tbilisibe s 4 lariért azaz kb.500 Ft-ért.
Miután visszaértem Tbiliszbe az eső elállt, így még megnéztem magamnak a didubei sátor piacot. Itt aztán mindent lehet kapni. Ruháza féléket, húst, fűszereket, tésztaféléket, magvakat, sajtokat, sokféle kávét. Ami érdekes, hogy a húsokat (ideértve a halakat és a csirkét) fagyispultban tárolják, s a friss húst még mindig farönkön vágják fel. A kávét kizárólag szemes állapotban árulják, s ott helyben darálják meg a vevőnek. Érdekes hangulata van ennek a piacnak, ha erre jártok mindenképpen érdemes ide elnézni.
